"Csak megmaradt pillanatfoszlányok, mint az elsárgult fényképek, de egy valamit tisztán mutatnak még a mai napig: boldog voltam. Örültem apánknak és a testvéremnek. Sokáig nem értettem ezt a furcsa érzést. Öröm, hogy láthatom őket.Másoknak ez olyan természetes és magától értetődő volt mindig, én pedig irigyeltem őket ezért. Én is biztos akartam lenni benne, hogy mikor délután kiállok az iskola kapujába, akkor majd apa garázsban összeszerelt motorjának a hangját fogom hallani a szomszéd utcából és nem pedig egy halkan settenkedő nyugati autó fordul be a sarkon, egy újgazdag házaspárral és egy savanyú arcú nővel, aki közli, hogy ők lesznek az új szüleim. Én mindig csak apát akartam..."

2010. augusztus 30., hétfő

Emlékképzelgések II. - Fogak


A bátyám állítólag foggal született. Hiszi a piszi, szerintem az kamu volt. Mindenesetre az biztos, hogy rémisztően nagy és hegyes szemfogai voltak. Én nem féltem tőle soha, de más gyerekek csúfolták miatta. Apa szerint őrült vagány volt és meg kellett volna hagynia, mert ha majd nagy rock sztár lesz – mármint most a bátyámról beszélek – akkor mennyire egyedi lesz majd a dolog. Igen, a Kárhozottak Királynőjében az volt, de ott a Linkin Park és a Placebo csinálta a zenét és Lestatnak sokkal jobb stílusa volt, mint amilyen a bátyámnak később kialakult, legalábbis ő rá fogta, hogy az a stílusa. Szerintem az nem stílus volt, hanem egy chupacabra, ami kicserélte a ruháit. Mindenesetre az idő bebizonyította, hogy a vámpírfogak mégse időtállóak. A mai napig nem tudom megmondani, ki reszketett jobban a fogorvosi rendelő előtt: apa, a batyi vagy a fogorvos a batyi fogai láttán. Felettébb élveztem a helyzetemet. Ott ültem szakadt farmerben, a bátyám egyik pólójában, ami teljesen rockeres volt, ugyanis fekete alapon egy nagyon vagány Charizard volt rajta – senki ne kutasson az idegen szavak szótárában, ez egy japán rajzfilmfigura. Nem azért volt szakadt a farmerom, mert nem volt pénz másikra. Hanem azért, mert apa is olyat hordott és innentől kezdve nem volt kérdéses a családi egyenruha. Szóval, mint említettem, ott ültem és vigyorogva néztem, hogy nekem senkitől nem kell félni. A batyit azonban három tálca sajtos roló se vigasztalta volna meg a fogai miatt. És ezért nagyon sajnáltam. De elhozhatta haza.

Viszont utána szegénykémből kicsit elszállt az önbizalom és nem nagyon találta önmagát. Visszahúzódó lett és soha nem vigyorgott. Apával mindent megtettünk, hogy kirángassuk ebből az állapotból, aminek az lett az eredménye, hogy Tomi imádott otthon lenni, Zénót is egészen elfogadta, ezt leszámítva nem szólt senkihez. Egy évig veszkölődtek vele a tanárok, utána feladták. Sokáig nem is nagyon oldódott fel, a helyzet csak akkor enyhült, mikor kezdett sikereket aratni gitározás terén – mert persze a gitárját le nem lehetett gyantázni a hátáról…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tartsd szemelőtt, kérlek, ez egy kis fantáziavilág, melyben rengeteg érzelem húzódik meg! Csupán azért, hogy bánts, ne írj kommentet! (Úgyse engedélyezem...)