A ház három szobás volt. A gyámügy előírta, mivel ellenkező nemű testvérek vagyunk és így mindenkinek külön szoba kellett az egészséges lelki fejlődésünk érdekében. Azonban akárhogy is nyúztuk egymást a bátyámmal, semmivel nem lehetett minket külön szobába kényszeríteni. Ez sokáig nem is jelentett gondot, később pedig egy nagy függönnyel kettéválasztottuk a szobát és így könnyedén áthidaltuk a nemi különbségekből fakadó problémákat. Apa a nappaliban aludt egy franciaággyá varázsolható kanapén, mivel a harmadik szobát próbateremmé alakítottuk. Tojástartóval meg egyéb házilag használt dolgokkal szépen lassan haladva sikerült annyira hangszigeteltté tenni, hogy mi nyugodtan tudtunk aludni a szomszéd szobában, ha esetleg apa késő estig dolgozott egy-egy dalon. Kissé régi és kiszolgált, de még élvezhetően működő Videoton márkájú televíziónk a szocializmus fénykorát idézendő, a nappaliként működő középső szobában volt elhelyezve, ennek egyenes következményeképp a hétvégék általánosságban úgy kezdődtek, hogy reggel nyolc körül bátyámmal felráztuk apánkat legédesebb álmából, befeküdtünk mellé az ágyba és bekapcsoltuk a készüléket, hogy a reggeli gyermek matiné nyújtotta meseáradatot élvezhessük. Apa minden egyes szombat reggel elszörnyedt, hogy manapság milyen meséket adnak a gyerekeknek és mikor a két kereskedelmi adó meséin Tomival hajba kaptunk, ő döntött az alapján, hogy melyik a kevésbé véres rajzfilm. Természetesen ilyenkor az általam kedvelt nyert és szegény bátyám, aki a Juharfalva lakói című rajzfilmsorozaton szocializálódott, még csodálkozott, hogy mitől lett olyan viráglelkű kora kamaszkorára. Miután apa magához tért közöttünk, kimászott az ágyból, hogy kakaót főzzön nekünk, meg valami reggelire hasonlító dolgot összekaparjon. Ez legtöbbször másnapos kifli vagy zsömle volt megvajazva, néha csak egy szelet kenyér, de ez senkit nem érdekelt. Időnként megjegyezte, hogy sajnálja, mert biztos más gyerekek mindenféle finomságot kapnak, de erről mi mindig azokra az idegen családokra asszociáltunk és arra, hogy apa nem lenne ott és őszintén állítottuk, hogy a vajas kenyér a kedvenc ennivalónk. De a reggelit ágyba kaptuk és apa visszafeküdt közénk. Miután elfogyasztottuk az ennivalót, két oldalról odabújtunk hozzá, ő magához szorított minket, megpuszilta a kobakunkat és velünk nézte a meséket. Ugyanez a jelenet játszódott le vasárnap reggel is. Azonban aznap, ebéd után, kimentünk a város főterére és letelepedtünk a legforgalmasabb helyen. Apa kikötötte, hogy botorkálhatunk a téren, de ő mindig lásson minket. Ezt betartottuk, sőt, gyakorlatilag nem mentünk sehova, mert apa ilyenkor elővett egy akusztikus gitárt és játszott rajta. Nyitva hagyta a gitártokot. Nem tette ő ki maga elé, ott volt a lába mellett. Ő csak játszott és énekelt, nem kért érte pénzt. Mégis a járókelők megtalálták, hova tehetik az aprópénzt. Apa csak egy órát játszott rendszerint, mert azalatt összejött annyi pénz, hogy vehessen nekünk egy-egy sajtos rolót és hozzá egy-egy pohár üdítőt. Ez volt a hét fénypontja. Később, mikor már felnőtt, sikeres nőként éltem és annyi sajtos rolót ettem, amennyit csak akartam, soha többé nem ettem olyan jó ízű süteményt, mint akkor. Hiányzott belőle apa szeretete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tartsd szemelőtt, kérlek, ez egy kis fantáziavilág, melyben rengeteg érzelem húzódik meg! Csupán azért, hogy bánts, ne írj kommentet! (Úgyse engedélyezem...)