Felkelek, és úgy érzem, álmodtam mindent...
Nem vagy itt velem, mert elvittek messze tőlem. Nem kapok reggel puszit és nem látom a mosolyod.
Nem tőled búcsúzok el, mikor az iskolába indulok.
Tudom, hogy nem tehetsz róla, tudom, hogy szeretnél itt lenni...
Hiányzol, mert nem tanítottál meg rá, hogyan éljek a szereteted nélkül.
Gyere vissza, Apa! Szükségem van rád, jobban, mint gondolnád!
Nem vagyok még felnőtt, ennyire nem és soha nem is leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tartsd szemelőtt, kérlek, ez egy kis fantáziavilág, melyben rengeteg érzelem húzódik meg! Csupán azért, hogy bánts, ne írj kommentet! (Úgyse engedélyezem...)