Már pár napja görcsölt a hasam, nem tudtam, miért, nem ettem semmi romlottat. Apa aggódva nézett rám minden egyes alkalommal, mikor kivánszorogtam a szobából, hogy begyűjtsek valami táplálékfélét. Aztán egyik reggel már annyira fájt a hasam, hogy a könnyem is kicsordult. Elmásztam a vécéig.
Pár perc múlva velőt rázó sikolytól remegett meg a ház. Apa rámtörte a vécéajtót, hogy mi a probléma, majd fülig vörösödve bámult a véres fehérneműmre.
- Ja, tényleg, neked ilyened is kell, hogy legyen... - motyogta maga elé. - Maradj itt!
Kirohant a fürdőből én pedig a vécén gubbasztva vártam, hogy mi lesz. Jó negyed órát ücsöröghettem ott, mire visszaért, kezében bevásárlószatyor és a szomszéd Marika nénit rángatta magával. "Én ehhez nem értek..." - magyarázta. Marika néni kezébe nyomta a szatyrot, belökte a fürdőbe és becsukta ránk az ajtót. Marika néni minden titkot megosztott velem, ami női mivoltomat jelképezte. Miután sikeresen tisztába tettem magam, kimentem a konyhába, kissé szédelegve és sápadtan, de mivel kaptam görcsoldót, így legalább a hasfájásom már múlóban volt.
Apa a konyhaasztalnál ült, előtte egy üveg vodka, egy felespohár, kezében cigi füstölgött és csak annyit hajtogatott:
- Dehát négy évesen még nem menstruálhat... Ő még csak négy éves...
Önkéntelenül is elvigyorodtam, majd "én már nagylány vagyok" - elméletemmel ellentétben belemásztam az ölébe, hogy odabújhassak hozzá és adhassak egy sor puszit az arcára. Aztán rájöttem, hogy ezzel a mozdulatsorral valószínűleg nem azt bizonyítottam, hogy a reggel történtek már épp időszerűek voltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tartsd szemelőtt, kérlek, ez egy kis fantáziavilág, melyben rengeteg érzelem húzódik meg! Csupán azért, hogy bánts, ne írj kommentet! (Úgyse engedélyezem...)