Koncert után az egyik sörsátorban ültünk családostól. Apa, Tomi és én. Zénó valamerre elkóricált, igazából annyira nem is érdekelt, hogy merre. Immáron tizennegyedik életévemet betöltve kaptam egy egész Bacardit apától, amire nagyon vagány voltam, hiszen, ha minimálisan is, de alkohol tartalmú italt ittam, pont, mint a nagyok. Azt, hogy apa hány sört ivott, tíz után meguntam számolni. Jogos, nagyon messzire mentünk koncertezni, úgyhogy az együttes bérelt egy kisbuszt, szóval apának nem kellett vezetnie és évente egyszer ő is kirúghatott a hámból, kiengedve a gőzt, meg a füstöt, amit a bátyámmal okoztunk rendszeresen. Egyszer csak egy nagydarab, szakállas motoros telepedett le mellém.
- Hány éves vagy, kislány? - kérdezte.
- Tizennégy múltam két hete és már nem vagyok kislány! - jelentettem ki büszkén.
- Na, akkor igyál! - és letett elém egy üveg vodkát.
Egy csíkot láttam magamelőtt lendülni és a csíknak érdekes mód hosszú, raszta haja volt. Az üveg vodka leborult, egyenesen az akkorra már földön heverő motoros mellé, aki meglepetten bámult imbolyogva álló,ám annál határozottabban üvöltő apámra.
- MÉGIS, HOGY KÉPZELED, HOGY VODKÁT ADSZ A NÉGY ÉVES KISLÁNYOMNAK?!
- Apa, tizennégy vagyok... - motyogtam magam elé unott fejjel, de jobbnak láttam, ha nem hívom fel a figyelmét arra, hogy beszélek.
Tomi röhögőgörcsöt kapott és jó negyed órát szekált azzal, hogy négy éves vagyok, mígnem...
- Mindjárt jövök, hozok magamnak egy sört - közölte, mintegy mellékesen.
Apa, aki eddig a padra borulva feküdt, hirtelen felkapta a fejét:
- HAT ÉVESEN?! MEG SE PRÓBÁLD!!!
Összenéztem a bátyámmal és innentől mindketten tudtuk: apa részeg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tartsd szemelőtt, kérlek, ez egy kis fantáziavilág, melyben rengeteg érzelem húzódik meg! Csupán azért, hogy bánts, ne írj kommentet! (Úgyse engedélyezem...)