"Csak megmaradt pillanatfoszlányok, mint az elsárgult fényképek, de egy valamit tisztán mutatnak még a mai napig: boldog voltam. Örültem apánknak és a testvéremnek. Sokáig nem értettem ezt a furcsa érzést. Öröm, hogy láthatom őket.Másoknak ez olyan természetes és magától értetődő volt mindig, én pedig irigyeltem őket ezért. Én is biztos akartam lenni benne, hogy mikor délután kiállok az iskola kapujába, akkor majd apa garázsban összeszerelt motorjának a hangját fogom hallani a szomszéd utcából és nem pedig egy halkan settenkedő nyugati autó fordul be a sarkon, egy újgazdag házaspárral és egy savanyú arcú nővel, aki közli, hogy ők lesznek az új szüleim. Én mindig csak apát akartam..."

2010. november 18., csütörtök

Ne haríííííí! :$

Most nagyon kreatív voltam, igaz, hogy csak két emléktöredék, de frisss!!!!! :DDDD
Kettő együtt csak kitesz már egy normál bejegyzésfélét... :$
De igyexem, tudom, ezt már mondtam, de esetleg HA kapnék némi kommentbeli bíztatást, akkor ... akkor se lenne több friss, de ez most lényegtelen. Szóval igyexem. :)

Puszapusza
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tartsd szemelőtt, kérlek, ez egy kis fantáziavilág, melyben rengeteg érzelem húzódik meg! Csupán azért, hogy bánts, ne írj kommentet! (Úgyse engedélyezem...)

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)