"A mesékben néha életrekelnek szobrok egy szerető csók után" - mondta Kála királylány a Gumimacikban, majd megpuszilta apukája jégszobrát, aki ezáltal életre kelt. Az udvarban mindenki ünnepelt és Kála boldogan borult édesapja nyakába.
Én apa mellett feküdtem az ágyban, szokásos szombat reggeli mesenézés, habár a bátyám akkor nem volt ott. Ő már nagyfiúnak tartotta magát, aki nem néz meséket, csak néha ült le véletlenül mellénk, igaz olyankor ottragadt az utolsó meséig. Apa persze nem erőltette, ha nagyfiú, hát nagyfiú. Úgyhogy most csak ketten néztük a Gumimacik újabb kalandjait. Azért ennek is megvoltak az előnyei, csak azokat a meséket néztük, amik nekem tetszettek. Én tátott szájjal meredtem a képernyőre, fejemet apa mellkasán nyugtatva. Olyannyira beleéltem magam a történetbe, hogy én is együtt örültem Kála királylánnyal, mintha én is visszakaptam volna apukámat. Felemelkedtem és adtam egy sor puszit apa kissé érdes, borostásodó arcára majd még szorosabban bújtam oda hozzá. Ő morgott valamit, nyögött kicsit, aztán tovább meredt üres tekintettel a televízió képernyőjére. Még végignézte velem a Kacsameséket, majd elindult, hogy kakaót főzzön. Néhány jajgatás után fogtam magam és utánamentem, illetve csoszogtam a három számmal nagyobb mamuszomban és apa egyik pólójában, hajam két kócos fonatban lógott, majd csípőretett kézzel megálltam a konyhaajtóban.
- Apa, csak nem másnapos vagy? - kérdeztem megjátszott haraggal.
A válasz egy artikulátlan nyögés volt, innen tudtam, hogy de. Apa nagyon ritkán rúgott be koncertek alkalmával, talán ha évi egy alkalommal annyira, hogy másnapos legyen. Kiskoromban mindig nevettem rajta, mert olyan viccesen tudott nyögni. Aztán mikor én rúgtam be életemben először és én voltam másnapos, akkor meg ő vigyorgott, hogy "Nahát, milyen viccesen nyöszörögsz..." Húúúú, de utáltam miatta. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tartsd szemelőtt, kérlek, ez egy kis fantáziavilág, melyben rengeteg érzelem húzódik meg! Csupán azért, hogy bánts, ne írj kommentet! (Úgyse engedélyezem...)